Hosszas gondolkodás előzte meg a döntésünket...Nehéz volt, de így döntöttünk. Itthon már régóta érlelődik bennünk a gondolat, ha nincs változás, megpróbáljuk máshol...Igazi magyarnak vallom magam...Megértem pár évet nemes hazánkban, de ezt már nem lehet tovább ami itthon megy...Nem jutunk egyről a kettőre már évek óta, akár mit is csinálunk a párommal. 3 lánykánkat örömmel és szeretettel neveljük, de az anyagiak már igen csak padlóra küldenek Minket. A hóvégék mindig problémát okoznak a megélhetésben. Ennél jobban már nem spórolhatunk. Elég volt...Sok helyről hallottam, hogy sokan megpróbálják külföldön az Életet tovább, hátha ott sikerül a "rosszból" kimászni...Sajnos igen...lehet sokan megvetnek ezért, de ezt Én vagy is Mi már úgy látjuk, itthon nem tudjuk megvalósítani...Nem adottak a lehetőségeink, bármit próbálunk nem jutunk előre csak egyre lejjebb és lejjebb...Ennek remélhetőleg most vége. Egy lehetőség amibe kapaszkodunk most. Ausztriában-Tirolban próbáljuk megteremteni a jövőbeli " jobb Életet"...Nagyon sok blogot, cikket elolvastam ezzel kapcsolatban, gondoltam megpróbálom Én is ki tudja....Rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzomat...legalább 130 levelet küldtem el. Szobalányként szerettem volna munkát találni Ausztriába, azon belül is Tirol tartományban. Nagyon megy ott az idegenforgalom, rengeteg a szálloda, a téli szezonban sokan szerencsét próbáltak már. Így tettem Én is. Kevés kis német nyelvtudással de belevágtam, hátha. Egyszer csak jött egy e-mail az egyik helyről, hogy mehetnék próbamunkára. Először el sem hittem, hogy lehet hogy sikerül. Szerencsére egy nagyon jó ismerősöm is ott él abban a faluban, ahol ez a szálloda található. Fel is hívtam gyorsan Őt, hogy ilyen történ velem. Le is szerveztük a kiutazást, 4 napot töltöttem kint. Mit mondjak, álmomban sem láttam még ilyen csodálatos helyet. A próbamunka nehéz volt, de kibírható, főleg hogy az 1200 euro-s fizetés is kecsegtető, teljes ellátás és szállással. A 6 napos munkahéttel. Beleadtam apait-anyait. Nagyon gyorsan eltelt az a nap is. A személyzet nagyon kedves és segítőkész volt, a szálloda pedig....Húúú csodálatos. El sem mertem hinni, hogy Én itt dolgozhatok. Igaz a német tudásomra még rá kell gyúrni egy kicsit, úgy vettem észre, csak az az egy bibi volt velem. Utána 3 hétre jött a telefon hogy MEHETEK!
El sem hittem ezt sem, nagyon boldog vagyok, hogy sikerült. December 15-re kell kimennem a téli szezonkezdetre. Lesz ismerős is, a szállodában 3-an leszünk magyarok. A legnagyobb szívfájdalmam...itthon hagyni a Családot...de valamit valamiért. Ha apának is sikerül munkát találnom kint, akkor megszervezzük, hogy az egész Család kimegy...Ez a jövőbeni tervünk. De egyenlőre el kellett indulni ezen az úton, ha így sikerült akkor innen kell kiindulni. Remélem, meghozza a változást az Életünkben. Már ránk férne. Azért indítottam ezt a blogot, hogy megosszam érzéseimet, tapasztalataimat a kinti a életről. Nem különben időtöltés is, mert ha kint leszek és lesz szabadidőm, akkor nagyon padlón leszek lelkileg és muszáj lesz valamivel lekötnöm magam. Úgy tervezem, ha lesz időm és energiám, leírom az aznapi tapasztalataimat és élményeimet. Van Élet ( lehet) így is...Jobb lett volna itthon...de nem megy... ezt a lehetőséget pedig nem szabadott elhalasztani. Bátraké a szerencse, Én belevágtam. Remélem nem bánom meg...
